Mađarsko sivo goveče
Mađarsko sivo goveče (mađ. Magyar szürke szarvasmarha, Magyar alföldi) je stara rasa mađarskog govečeta koja je služila za ishranu. Danas je zakonom zaštićena i spada u jednu od originalnih mađarskih rasa.
| Mađarsko sivo goveče | |
|---|---|
| |
| Mađarsko sivo goveče | |
| Naučna klasifikacija | |
| Carstvo: | |
| Tip: | |
| Klasa: | |
| Red: | |
| Podred: | Preživari (Ruminantia)
|
| Porodica: | |
| Potporodica: | |
| Vrsta: | Bos primigenius taurus
|
| Podvrsta: | Bos primigenius taurus hungaricus
|
Ova vrsta pripada podolskoj grupi goveda (sivo-stepsko goveče) i veoma je dobro adaptirana zahtevima ekstezivnog stočarskog sistema.[1] Vrsta je nastala i formirala se u Panonskoj niziji.[2]
KarakteristikeUredi
Mađarsko sivo goveče je kasnostasno, ali vitko i dosta visoko. Bik dostiže visinu od 145-155 cm i težinu od 800 - 900 kg, dok krava dostiže visinu od 135-140 cm i težinu od 500-600 kg.
Krzno joj je čupavo i boja se preliva od srebrnastobele do pepeljasto sive. Telad se rađaju sa crvenkasto-žutim krznom. Mađarsko sivo goveče je veoma izdržljivo, lako se razmnožava i dugovečno je. Rogovi su uspravljeni nagore, dugački i blago povijeni.
IstorijaUredi
Po izvorima, sivo goveče je stiglo na današnje prostore zajedno sa Mađarima u 9. veku sa istoka. Prve slike sivog govečeta se mogu videti u mađarskoj ilustrovanoj hronici koja je nastala u 14. veku.
U srednjem veku ovo goveče je uzgajano za ishranu i izvozilo se van granica Mađarske po čitavoj zapadnoj Evropi.[3] Goveče je bilo na ceni zbog izuzetno kvalitetnog mesa tako da je uzgajanje bilo isplativo.[3]
Danas Mađarsko sivo goveče se više uzgaja kao turistička atrakcija po nacionalnim parkovima, gde se i danas napajaju sa tradicionalnog đerma, zatim po zoološkim vrtovima Evrope kao raritet, ali se može i dalje naći u pojedinim krajevima u slobodnom držanju, kao na primer u Bocfelde (Bocfölde) u županiji Zala i u zapadnim delovima Mađarske. Ova stada služe kao banke gena i za rasplođavanje, naročito zbog podatka da su izuzetno otporne na mnoge bolesti koje pogađaju današnje tipove visokomlečnih i visokomesnih goveda.[4]
IzvoriUredi
- Bellon Tibor: A magyar szürkemarha, Budapest, Timp Kft. 2001. ISBN 978-963-00-7760-6.
- Történelmi állatfajtáink enciklopédiája, szerk. Tőzsér János, Bedő Sándor, Budapest, Mezőgazda Kiadó. 2003. ISBN 978-963-286-059-6.
- Bellon Tibor: A Tisza néprajza: Ártéri gazdálkodás a tiszai Alföldön, Budapest, Timp Kft. 2003. ISBN 978-963-206-607-3.
- Az Alföld gazdálkodása / Állattenyésztés, szerk.: Novák László Ferenc, Nagykőrös, Arany János Múzeum. 2004. ISBN 963-7134.
- Matolcsi János: Állattartás őseink korában, Budapest, Gondolat Könyvkiadó. 1982. ISBN 978-963-281-146-8.
- Hankó Béla: A magyar háziállatok története ősidőktől máig, Budapest, Művelt Nép, 1954
- Dr. Bodó Imre: Magyar szürke szarvasmarha, Debrecen, Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, 1987 [!1988],. ISBN 978-963-02-5709-1.
- A magyar szürke szarvasmarha / Szakmai kiadvány, Budapest, Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete, 1994
ReferenceUredi
Vidi jošUredi
Spoljašnje vezeUredi
- Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete
- Magyar néprajzi lexikon – Állattenyésztés
- Magyar Néprajz II. Gazdálkodás / SZARVASMARHATARTÁS
- Bellon Tibor: Az alföldi mezővárosok fejlődésének gazdasági háttere
- Takáts Sándor: Buda két árulója; Írások a török korról, többek között a marhakereskedelemről és „-szöktetésről”
- Gecsenyi Lajos: Gazdasági és társadalmi változások Győrött a 16-17. század fordulóján
- Jung Eszter: A Zrínyiek társzekerei
- Dominkovits Péter: „Számosállat”-tolvajlások a 17. századi Sopron vármegyében
- A 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat