Википедија

Dunapataj

Dunapataj (mađ. Dunapataj) je selo u Mađarskoj, južnom delu države. Selo je naseljeno mesto Bač-Kiškunske županije, sa sedištem u Kaloči.

Dunapataj
mađ. Dunapataj
Crkva u Dunapataju
Zastava
Zastava
Grb
Grb
Administrativni podaci
Država Mađarska
RegionVelika južna ravnica
ŽupanijaBač-Kiškun
SrezKaloča
Stanovništvo
Stanovništvo‍
 — 3.735[1]
 — gustina41 st./km2
Geografske karakteristike
Koordinate46° 38′ 35″ S; 18° 59′ 46″ I / 46.643° S; 18.996° I / 46.643; 18.996
Vremenska zonaUTC+1 (CET), leti UTC+2 (CEST)
Površina90,47 km2
Dunapataj na karti Mađarske
Dunapataj
Dunapataj
Dunapataj na karti Mađarske
Poštanski broj6328
Pozivni broj(+36) 78
Veb-sajt
http://dunapataj.hu/

Položaj uredi

Dunapataj leži na levoj obali Dunava, više od 100 kilometara južno od Budimpešte. Na njenoj teritoriji se nalazi popularno kupalište i rekreacioni centar, jezero Selid i naselje Selid nastalo na južnoj strani jezera.

Susedna naselja: Harta sa severa, Kiškereš sa istoka, Sakmar i Ujtelek sa jugoistoka, Gederlak sa jugozapada, Ordak sa zapada i Madoča, koja se nalazi na drugoj strani Dunava, na severozapadnom delu. Njeno administrativno područje je u kontaktu sa Kecelom na istoku, a na kratkom delu na jugu sa granicama Usoda i Foktea.

Istorija uredi

Između Dunapataja i susednog jezera Selid pronađeni su ostaci naselja bronzanog doba, prema kojima je to područje već bilo naseljeno.

U vreme „mađarskih osvajanja” današnje panonske nizije, Mađari su se rano naselili u ovaj kraj, koji je još uvek bio jako prekriven močvarama i rekama, i blago je brdovit.

Ovu oblast je zauzimalo centralno pleme, Arpadovo pleme. Iz ovog perioda potiče i lokalni naziv Pataj, koji potiče od imena jednog poglavara Pata. Mogao je biti savremenik Geze Pate ili neki od rođaka.

Dokumenta prvi put pominju ime sela 1145. godine, zatim u 13-14. veku. zabeleženo je da je selo imalo veliku kamenu crkvu. Pataj je u srednjem veku pripadao sedištu Šolta u današnjoj Fejerskoj županiji, a prema dokumentu iz 1424. godine već je tada imao župu.

Pazarski grad je relativno dobro preživeo tursko potčinjavanje, nije uništen, njegovo stanovništvo je ostalo kontinuirano i povećavalo se sa doseljenicima.

Kralj Ferdinand je 1561. godine poklonio gradić Janošu Pakšiju, kapetanu zamka Komarom. Širenjem protestantizma Pataj je reformisan i ogromna većina stanovništva pripadala je reformatorskoj veri. Prvi autentični podatak o reformaciji u Pataju je Hercegseleš sinod iz 1576. godine, na kome je učestvovao i Mihalj Tatar, propovednik iz Pataja. Katolička religija je počela da se uvažava u naselju tek od 18. veka, doseljavanjem katolika.

Knez Rakoci je u svom pismu zaštite od 1703. godine zabranio svojim trupama da napadaju stanovnike naselja i oštećuju njihovu imovinu. Tokom 1700-ih, Pataj je nekoliko puta menjao vlasnike.

Naselje je jedno vreme bilo reformisano episkopsko sedište, a njegov biskup rođen u Pataju bio je Pataji P. Šamuel. Katolici su tek u naseljeni 18 i 19. veku. U 19. veku većina stanovništva je sve donedavno ostala reformisana.

U 19. veku u naselju se odvijala značajna trgovina, održavala su se 3 nacionalna sajma godišnje, a nekoliko suvih mlinova prerađivalo je žito koje su meštani proizvodili. Pored žitarica, njeni usevi obuhvataju luk i povrće, grožđe i voće, ali je bilo značajno i stočarstvo, posebno stočarstvo.

Odlučujući i bolan događaj Pataja bilo je vreme Mađarske sovjetske republike, uključujući 18. i 23. jun 1919. godine. Tu je krenula kontrarevolucija duž Dunava protiv komunističke diktature. Posle kratke borbe, crvena sila je pobedila, a tokom naknadnih represalija koje je predvodio Tibor Šamuel, ozloglašeni „Lenjinovi dečaci” su obesili ili ubili 63 osobe.

Početkom 20. veka Dunapataj je pripadao okrugu Dunavečeji dela Pešta-Piliš-Solt-Kiškun do reorganizacije županije 1950. godine.

Godine 1910. od 5.871 stanovnika 5.858 su bili Mađari. Od toga je 3.718 bilo reformiranih, 1.870 rimokatolika, a 186 Izraelaca.

Gradonačelnici uredi

  • 1990–1994: Gabor Šram (nezavistan)[2][3]
  • 1994–1998: Gabor Šram (nezavistan)[4]
  • 1998–2002: Antal Nađ (nezavistan)[5]
  • 2002–2006: Antal Nađ (nezavistan)[6]
  • 2006–2010: Čaba Dušnoki (nezavistan)[7]
  • 2010–2014: Čaba Dušnoki (nezavistan)[8]
  • 2014–2019: Čaba Dušnoki (nezavistan)[9]
  • 2019-danas: Čaba Dušnoki (nezavistan)[10]

Demografija uredi

Tokom popisa iz 2011. godine, 89,9% stanovnika se izjasnilo kao Mađari, 2,9% kao Romi, 1,5% kao Nemci i 0,2% kao Rumuni (10% se nije izjasnilo; zbog dvojnog identiteta, ukupan broj može biti veći od 100% -at).

Verska distribucija je bila sledeća: rimokatolici 38,3%, reformisani 31,4%, luterani 1,4%, grkokatolici 0,3%, nedenominacioni 8,1% (19,7% se nije izjasnilo).[11]

Reference uredi

  1. ^ Popis stanovništva
  2. ^ „Dunapataj települési választás eredményei” (txt) (na jeziku: magyar). Nemzeti Választási Iroda. 1990. Pristupljeno 2020-02-21. 
  3. ^ „Települési polgármesterek névsora 1990” (PDF). Pristupljeno 2020-03-02. 
  4. ^ „Dunapataj települési választás eredményei” (html) (na jeziku: magyar). Országos Választási Iroda. 1994-12-11. Pristupljeno 2019-12-05. 
  5. ^ „Dunapataj települési választás eredményei” (html) (na jeziku: magyar). Országos Választási Iroda. 1998-10-18. Pristupljeno 2020-04-28. 
  6. ^ „Dunapataj települési választás eredményei” (html) (na jeziku: magyar). Országos Választási Iroda. 2002-10-20. Pristupljeno 2020-04-28. 
  7. ^ „Dunapataj települési választás eredményei” (html) (na jeziku: magyar). Országos Választási Iroda. 2006-10-01. Pristupljeno 2020-04-28. 
  8. ^ „Dunapataj települési választás eredményei” (html) (na jeziku: magyar). Országos Választási Iroda. 2010-10-03. Pristupljeno 2011-11-27. 
  9. ^ „Dunapataj települési választás eredményei” (html) (na jeziku: magyar). Nemzeti Választási Iroda. 2014-10-12. Pristupljeno 2020-04-28. 
  10. ^ „Dunapataj települési választás eredményei” (html) (na jeziku: magyar). Nemzeti Választási Iroda. 2019-10-13. Pristupljeno 2020-04-28. 
  11. ^ Dunapataj Helységnévtár

Izvori na mađarskom jeziku uredi

  • Magyar Bálint: A Dunánál I–II. Dunapataj 1944–1958. Dokumentumszociográfia. Új Mandátum Kiadó, Jelenkutató Alapítvány, Budapest, 2007
  • Barabás István: A dunapataji unitárius egyházközség; Fővárosi Ny., Bp., 1938
  • A Patajiak Köre. Az egyesület története, 1985–1995; összeáll. Fábián János, szerk. Márczis Márta; MMI, Bp., 1996
  • Horváth Ferenc: Száz éves a Kunszentmiklós-dunapataji vasútvonal, 1902–2002; MÁV Rt. Vezérigazgatóság, Bp., 2002 (Vasúthistória könyvek)
  • Schill Tamás: A dunapataji Kossuth-szobor; Pataji Múzeum, Dunapataj, 2007
  • Schill Tamás: A Pataji Múzeum és Tájház rövid ismertetője / Értékőrző Harta. A Hartai Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház rövid kalauza; szöveg Kustár Rozália, Gottschall Péter; Hartai Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház–Pataji Múzeum, Harta–Dunapataj, 2009
  • Rákóczy Rozália: A dunapataji polgári iskola iratai. Történeti dokumentumok a Pataji Múzeumban. Bibliográfia; Dusnoki Csaba, Dunapataj, 2010
  • Élettörténet a világháborúból, 1914–1917. Faddi József dunapataji népfölkelő naplója; előszó, jegyz. Rákóczy Rozália; Kalocsai Múzeumbarátok Köre–Viski Károly Múzeum, Dunapataj–Kalocsa, 2014 (Kalocsai múzeumi értekezések)
  • Dunapataj a 19–20. században. Történelem, néprajz; szerk. Schill Tamás; Dunapatajért Közalapítvány, Dunapataj, 2016
  • A Dunapataji Református Egyházközség története a kezdetektől a 19. század végéig; szerk. Schill Tamás; Dunapatajért Közalapítvány, Dunapataj, 2018
  • Dunapataj 1919. Írások, dokumentumok az 1919-es dunapataji népfölkelés történetéhez és emlékezetéhez; összeáll. Kiss Gy. Csaba, Schill Tamás; Dunapatajért Közalapítvány, Dunapataj, 2019

Spoljašnje veze uredi

 
Dunapataj na Vikimedijinoj ostavi.
 
Dunapataj na Vikiputovanju.
Preuzeto iz „https://sr.wikipedia.org/w/index.php?title=Дунапатај&oldid=26873694”